A szócikkek felismertetett szövege:
(A csillag után a kiegészítő kötetből származó szöveg következik)
Zalamerenye, Merenye: község Zala m.-ben, a Zalaidombság K-i részén, Nagykanizsától 15 km-re ÉK-re. L: 858 (1910), 304 (1990), 209 (2001). Ered. a zalavári apátság birtoka volt. Első írásos említésekor (1203, Merena) Imre király a veszprémi káptalannak adományozta. 1333-ban a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt temploma állt. A középkorban virágzó szőlőművelése jelentős településsé tette. A törökök 1548-ban és 1566-ban elpusztították, lakossága a közeli mocsarakba menekült; visszatérve újjáépítették a falut. A 16. sz. második felében Kisko-márom kapitánya, Zele Jakab, majd Zrínyi György a veszprémi püspök tiltakozása ellenére elfoglalta. Kanizsa (Nagykanizsa) eleste (1600) után a törökök és a portyázó hajdúk is fosztogatták, a hódoltság végén ismét elnéptelenedett. Lakosai 1690 után tértek vissza, és az új falut a Magyarós-hegy helyett a völgyben kezdték el építeni, az ófalu helyére szőlőt telepítettek. 1727-ben öt malma volt, de fő jövedelme továbbra is a szőlőművelésből származott. A 18-19. sz.-ban is a veszprémi káptalané. Neve 1892-től ~. R. k. templom (barokk, 1757-60). Faluház (1994).
*Zalamerenye: község Zala m.-ben (Ny-Dunántúl régió, Nagykanizsai kistérség). L: 209 (5,3% cigány; 2001). T: 1399 ha.
A szócikkek a következő lexikonból származnak:
Cím: Magyar nagylexikon
Közreműködő: Élesztős László (1949) (szerk.) ; Barabás Éva (1943) (szerk.) ; Berényi Gábor (1946) (szerk.) ; Bárány Lászlóné (szerk.) ; Adelmann-né Kertész Judit (1945) (közrem.) ; Froemel Károlyné Jáky Éva (1936) (közrem.) ; Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállala
Szerz. közl.: [... Élesztős László főszerk.] ; [szerk. Barabás Éva et al.] ; [bibliogr. Adelmanné Kertész Judit] ; [kész. az Akadémiai Kiadó Magyar Nagylexikon Szerkesztőségében]
Kiadás: Budapest : Akad. K., 1993-
Kötetei: 1. köt., A - Anc
2. köt., And - Bag
3. köt., Bah - Bij
4. köt., Bik - Bz
5. köt., C - Csem
6. köt., Csen - Ec
7. köt., Ed - Fe
8. köt., Ff - Gyep
9. köt., Gyer - Iq
10. köt., Ir - Kip
11. köt., Kir - Lem
12. köt., Len - Mep
13. köt., Mer - Nyk
14. köt., Nyl - Pom
15. köt., Pon - Sek
16. köt., Sel - Szö
17. köt., Szp - Ung
18. köt., Unh - Z
19. köt., Kiegészítő kötet, A - Z
ETO jelzet: 030=945.11
Szakjelzet: 030
Cutter: M 14
ISBN: 963-05-6611-7 [!ISBN 963-05-6615-X]
Nyelv: magyar
Megjegyzés: Az 5. kötettől kiad. a Magyar Nagylexikon Kiadó ; A 6. kötettől főszerk. Berényi Gábor ; A 6. kötettől szakszerk. Bárány Lászlóné et al. ; A 6. kötettől bibliogr. Froemel Károlyné ; Bibliogr. a szócikkek végén
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
(A csillag után a kiegészítő kötetből származó szöveg következik)
Zalamerenye, Merenye: község Zala m.-ben, a Zalaidombság K-i részén, Nagykanizsától 15 km-re ÉK-re. L: 858 (1910), 304 (1990), 209 (2001). Ered. a zalavári apátság birtoka volt. Első írásos említésekor (1203, Merena) Imre király a veszprémi káptalannak adományozta. 1333-ban a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt temploma állt. A középkorban virágzó szőlőművelése jelentős településsé tette. A törökök 1548-ban és 1566-ban elpusztították, lakossága a közeli mocsarakba menekült; visszatérve újjáépítették a falut. A 16. sz. második felében Kisko-márom kapitánya, Zele Jakab, majd Zrínyi György a veszprémi püspök tiltakozása ellenére elfoglalta. Kanizsa (Nagykanizsa) eleste (1600) után a törökök és a portyázó hajdúk is fosztogatták, a hódoltság végén ismét elnéptelenedett. Lakosai 1690 után tértek vissza, és az új falut a Magyarós-hegy helyett a völgyben kezdték el építeni, az ófalu helyére szőlőt telepítettek. 1727-ben öt malma volt, de fő jövedelme továbbra is a szőlőművelésből származott. A 18-19. sz.-ban is a veszprémi káptalané. Neve 1892-től ~. R. k. templom (barokk, 1757-60). Faluház (1994).
*Zalamerenye: község Zala m.-ben (Ny-Dunántúl régió, Nagykanizsai kistérség). L: 209 (5,3% cigány; 2001). T: 1399 ha.
A szócikkek a következő lexikonból származnak:
Cím: Magyar nagylexikon
Közreműködő: Élesztős László (1949) (szerk.) ; Barabás Éva (1943) (szerk.) ; Berényi Gábor (1946) (szerk.) ; Bárány Lászlóné (szerk.) ; Adelmann-né Kertész Judit (1945) (közrem.) ; Froemel Károlyné Jáky Éva (1936) (közrem.) ; Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállala
Szerz. közl.: [... Élesztős László főszerk.] ; [szerk. Barabás Éva et al.] ; [bibliogr. Adelmanné Kertész Judit] ; [kész. az Akadémiai Kiadó Magyar Nagylexikon Szerkesztőségében]
Kiadás: Budapest : Akad. K., 1993-
Kötetei: 1. köt., A - Anc
2. köt., And - Bag
3. köt., Bah - Bij
4. köt., Bik - Bz
5. köt., C - Csem
6. köt., Csen - Ec
7. köt., Ed - Fe
8. köt., Ff - Gyep
9. köt., Gyer - Iq
10. köt., Ir - Kip
11. köt., Kir - Lem
12. köt., Len - Mep
13. köt., Mer - Nyk
14. köt., Nyl - Pom
15. köt., Pon - Sek
16. köt., Sel - Szö
17. köt., Szp - Ung
18. köt., Unh - Z
19. köt., Kiegészítő kötet, A - Z
ETO jelzet: 030=945.11
Szakjelzet: 030
Cutter: M 14
ISBN: 963-05-6611-7 [!ISBN 963-05-6615-X]
Nyelv: magyar
Megjegyzés: Az 5. kötettől kiad. a Magyar Nagylexikon Kiadó ; A 6. kötettől főszerk. Berényi Gábor ; A 6. kötettől szakszerk. Bárány Lászlóné et al. ; A 6. kötettől bibliogr. Froemel Károlyné ; Bibliogr. a szócikkek végén