A mai Szélvíz és Principális völgyének lápos vidékén, az egykori Kanizsa folyó mocsaras területének magaslatán állt Buzádsziget erőssége. A várat a tatárjárás után, feltehetően a 13. század végén az itt birtokos Buzád család egyik tagja építhette, de az ásatások alapján úgy tűnik, hogy a helyen már a római és az avar korban is használatban volt.

Első okleveles említése a várnak 1365-ben történik, amikor Buzád fia Miklós fiúsított lányának, Klárának adatják ki az ekkor már romos várat osztályrészül:"Locus castri in possessione Buzadzyget". Újra 1483-ban szerepel oklevélben a vár, mint "Castellum Bwzazygethe". Az elnevezés azt sejteti, hogy ekkorra már újjáépítette az 1458-tól itt birtokos Ákosházi Sárkány család. Az említett oklevél azonban a németekhez pártolt, s így Mátyás által hűtlenség okán birtokvesztett Sárkány Jánosról és fiáról rendelkezik, így ekkor a vár a Bánffy családhoz kerül. Később azonban újra a Sárkányoké, ahogy arról egy 1508. szeptember 7-én kelt királyi rendelet tanúskodik. Ebben Jagelló Ulászló utasítja a kapornaki konventet, hogy folytasson vizsgálatot Ákosházi Sárkány Ferenc özvegyének, Ilonának a kérésére, amely szerint rokona, Sárkány László familiárisai megtámadták az ő Buzádsziget birtokon levő várát, és onnan 50 aranyforint értékű ingóságot raboltak el. Az 1513 évi adólajstromban újra megjelenik a vár "Zygeth" néven, mint Hahóttal együtt Sárkány Bernát részbirtoka. Az újabb írásos említés az 1605 évi országgyűlésé, ami a vár megerősítését rendeli el. Igazi hadászati szerepe azonban nem volt, és feltehetően a török hódoltság végén le is rombolták. Az egykori Buzádsziget várából már semmi sem maradt, és a köznyelven is inkább Sárkányszigetnek említik egykori helyét. A Sárkány család egykori nemesi kúriájának helyén folytak ásatások, de néhány használati tárgyon kívül más nem tanúskodott a sem a Buzád-Hahót nemzettségről, sem a későbbi Sárkányok középnemesi múltjáról.

„Buzád nemzetségéről kell szólnunk: ezt a nemzetséget István király, II. Béla fia hozta be Magyarországra, hogy a nevezett király segítségére legyen. Az orlamundi grófokból valók. Hadolchnak hívták azt, aki először jött, fia ugyancsak Hadolch meg Arnold; tőlük ered Buzád bán.” szól a Képes Krónika, mely már a nemzettség szerepeltetésével is jól szemlélteti, hogy milyen jelentékeny szerepet játszott ez a jövevény német lovagoktól származó családja a magyar történelemben.

III. István király hívatta be Hadolch (más helyütt Hahold vagy Haholt) lovagot csapatával 1163-ban, hogy megerősítse hatalmát IV. István ellenében. A Képes Krónika leírásáról eltérőn Német-Római Császárság wartburgi kerültéből, Meissenből érkezhetek, és sikeres hadjáratukért, a Csák nemzettség leverésért hatalmas birtokokat kaptak. Szálláshelyük a Kanizsa folyó északi lápos vidékén volt, és itt alapították települést.

A ma Hahótnak hívott faluban monostort építtetek, majd a település mellett erősséget is emeltek, Buzádsziget várát. Aztán a 14. század közepe táján elenyészett a bánokat, nádorokat is adó előkelő nemzettség. Így bár a Hahót-Buzád család eltűnt a történelem lapjairól, de történetük tovább folytatódott például a tőlük származó alsólendvai Bánffy családdal, aki Zala vármegye egyik legjelentősebb arisztokrata családja volt. Mindemellett ma is számos település címerében feltűnik bölényes jelvényük, Alsórajktól Bázakerettyéig.